Fel mered venni a kesztyűt a lelki terror ellen???? „BEVÁLLALOD????” Talán azt gondolod, és bizonyára sokan mások is azt gondolják, illetve tanulják meg, hogy a tényleges szabadságvesztésnek csak egyetlen módja van. Büntetni a bűnöst, és a börtönbe, a rácsok mögé kell szorítani tetteiért.
De talán nagyon sokszor tapasztaltad azt életed során, hogy vannak más lehetőségek is a bebörtönzésre, a rabságban tartásra. És nem csak fizikai, hanem lelki értelemben egyaránt gyakorlott ez az eljárási forma.
És ami még ennél is fájdalmasabb, hogy nem csak a vétkesek számára van elkészítve ez a hely, nem csak az ő bűnhődésük lakhelye, hanem a jó, okos, bölcs, kreatív, értékes, és igazán fontos értékekkel, erényekkel rendelkező emberek büntetése és „tartózkodási helye” is lehet. Azoké, akik szeretik és élvezik a szakmájukat és értik azt, akik megállják a helyüket az életben, a magánéletben, apaként, anyaként, barátként, dolgozóként, mindig, minden körülmények között. Vagyis a nagybetűs EMBEREKé!
Azt mondják: mindenki azt kapja, amit megérdemel, de hadd cáfoljak rá erre!!!!!! Mert sajnos az élet provokálhat és provokál is természetellenes dolgokat.
Hogy konkrétan mire gondolok??
Sokszor nem a vasból készült rácsokra kell gondolni, amik feltörhetetlen lakatokkal és zárakkal vannak biztosítva, hogy a gonosz megközelíthetetlenségét okozzák és a külvilág védelmét a bűnös szándéktól. Bár ez lenne a természetes és az igazságos eljárás, a társadalom megszokott és leggyakrabban gyakorolt és végrehajtott normája. De sajnos nem minden esetben van ez így. És lehet, hogy mostanra már nem is ez a gyakoribb. És ez nincs így rendjén!!!!
Ugyanis a lelkek köré is lehet láthatatlan rácsokat építeni. Bebörtönözni, a lélek szabadságát elvenni és korlátozni. Mindig csak egy kicsivel nagyobb helyet lezárni, ezzel csökkentve a lelki életteret. Óvatosan, szinte észrevétlenül, hogy ne legyen olyan feltűnő, és észrevehető. De van határ, hogy hol van az a pont, amikor már lelki terrorról beszélhetünk? És mi az a fájdalom, amit már nem bír el egy lélek? Van egyáltalán ilyen, vagy a végtelenségig is terhelhető? Mikor van vége? És vége lesz e csak úgy magától?
SOHA!!
Olyan, mint az iszap. Csak lefelé húz, és hiába kapálódzik bárki is, ha belekerült, akkor elsüllyed. Muszáj felismerni, irányítani, tudatosítani ezt és küzdeni ellene.
Azt a pontot nevezem a lelki terror határának és végének, amikor én mondom azt, hogy vége, és harcolni kezdek ellene. Amikor felismerem ezt, döntök ellene, illetve meghatározom a végét. Különben soha nem lesz vége. És ennek hiányában, az idő múlásával, egyszer csak azt veszem észre, hogy már késő és visszafordíthatatlanná, illetve visszafordíthatatlanabbá és elviselhetetlenné vált, vagy válik ez a szörnyűséges és tudatosan megszervezett, megtervezett folyamat, helyzet.
Ugyanis a lelki terror, nem egy egyszeri eset, hanem folyamatos cselekedetek, manipulációk csoportosulása, tömege, sorozata.
Melyek alkalomadtán kicsinek és elviselhetőnek tűnnek, de ezek idővel egyre gyakrabban és nagyobb számban jelennek majd meg, fordulnak elő a kapcsolatokban, egy személy, vagy kisebb- nagyobb embercsoport ellen, a hétköznapok során. És végül, a sok kicsinek látszó cselekedetek, részesei lesznek a nagy egésznek, és ezáltal egységet képeznek és alkotják a „várva várt” eredményt.
Ismerős ez számodra? Tapasztaltál már ilyet? Vélsz felfedezni erre utaló jeleket életedben? Éreztél már ilyet? Behálóztak már? Voltál már függésben? Áldozatává váltál már ennek? Egy embernek? Egy szervezetnek? Egy olyan személynek, akiben a legjobbnak hittél a világon? Akit a legjobban szerettél? Akiben bíztál? Akiről azt hitted, hogy szeret? Akit barátnak hittél, de ölelés közben megfeledkezett a szövetségről és hátba támadott? Áldozatává váltál már a családodnak? A munkahelyednek?
Ha nem, szerencsés vagy és légy hálás. De sajnos ennek ellenére sem tudlak biztosítani – és meggyőződésem, hogy más sem - arról, hogy ez soha nem is fog megtörténni veled? És hidd el, nem tudsz elég óvatos lenni, hogy ezt kivédd. Nem olyan könnyű. Ez egy csapda. És azt nem olyan könnyű észre venni, hogy hova van elrejtve, és mikor sétál bele a gyanútlan ember.
És ami azt illeti, nyugodtan kijelenthetem, hogy a lelki terror, ez a lélek ellen felállított csapda, mostanra, illetve az elmúlt években, tervszerű és gyakorlott célja és munkája lett a világnak, a magyar társadalomnak és az ország mozgatórugóinak, akik hatalommal bízattak meg. De nem élnek vele, hanem visszaélnek.
Felismered ezeket a jeleket, de kicsinek érzed magad, hogy valamit is tégy ellene? Ez nagy hiba és inkább azt mondom, hogy vétked ez.
Tudod, a Grand Kanyon és a Himalája is sok kis porszemből, vagy kavicsból áll, amik összeolvadtak. A sok kicsi alkotja a nagyot! És te is része, egy eleme, tagja lehetsz valamelyiknek, ami azt jelenti, hogy nem olyan könnyen másznak meg, nem könnyen ugranak át, és nem olyan könnyen győznek le.
De mi a titka ennek?
Sok kisebb – nagyobb kavicsból áll az a Himalája….
Vagyis fontos, hogy legyen egy cél, amit el akarsz, el akarunk és el kell érni!! Össze kell forrni, hogy egy nagy, megmászhatatlan hegyet képezzünk! Legyen egység, akik egy irányba néznek és a meghatározott cél érdekében tesznek mindent, és e köré csoportosítják valamennyi cselekedeteiket! És akik együtt magasra törnek, vagy magas dolgokat képeznek!
Legyen összetartás, ami rendíthetetlen!!!!! Legyen bizalom egymásban. Olyan, ami több, mint 100%.
Legyen kitartás, mert ez egy nagyon nagy csata, ami a frontvonalban zajlik és győzni kell!
Legyenek összeroncsolt, elgyötört, fájdalmakat és megtöretést ismerő és hordozó lelkek, akik elfáradtak a nagy teher alatt, de épp emiatt erőtől duzzadnak, akik nagyon elszántak és kitartóak, bármi történjen is. A végsőkig.
A legtöbb csatát úgy nyerték meg a történelem során, hogy a harcosok kitartóak és összetartóak voltak. Ez az egyik legfontosabb titok és alapelv.
Legyen készülődés és szerveződés. Alaposan fel kell készülni, mert a győzelem a fontos. És ezt nem lehet spontán előadni. Ismerni kell minden kapaszkodót, mert szükség van rá.
Azt mondják, hogy a lelki munkások, a segítők, olyan nagyszabású és veszélyes munkát végeznek, mint a tűzoltók. Csak azzal a különbséggel, hogy nem olyan látványos, és mindig kell a tüzet oltani, de soha nem alszik ki a tűz! És ami még különbség, hogy nincs felszereltség. Nincs védelem. Ezt is ki kell építeni. Gondoskodni kell a védelemről, a biztos háttérről, és a stabil alapokról.
Bátorság kell!
Legyen csend! Csendben lehet dolgozni, előre látónak lenni, megszervezni, hogy mire van szükség, és mire kell számítani. És azért is fontos, hogy ne leplezzen le senki, ne akadályozza meg senki a munkát, a tervet, még az előtt, hogy bármi is elindulna, elkezdődne. Kiszámíthatatlannak és észrevétlennek kell lenni, a kellő és alkalmas ideig.
Így lehet megfontoltnak, alaposnak, valamint óvatosnak lenni. Ez által lehet kiismerni az ellenség gyengepontjait, és megtanulni, hogy milyen módszerekkel lehet belevágni, ami biztos siker. Nem direktben, nem hangosan, hanem okosan, bölcsen dolgozni a háttérben. És szép lassan felépíteni a stratégiát, a tervet.
És gyűjtögetni olyanokat, akik társulnak, aki változást akarnak, akik már megelégelték a felesleges, elviselhetetlen, de ugyanakkor láthatatlan lelki rabigát!!
Aztán várni a győzelmet és a tényleges, eredményes változásokat!!
Te belevágsz??
Hát győzz velünk!! És légy szabad újra!!
A segítők védelme, vagy inkább akadályozása történik az egészségügyben és a szociális szférákban? Valamennyi magyarországi munkahelyen tapasztalhatók azok a rendellenes bánásmódok és jelenségek, amiket a munkavállalók ellen tanúsítanak. De talán az egyik legjellemzőbb, a segítő szakmában dolgozók akadályozása, és a segítők ellen folytatott csendes közdelem, a színfalak mögött. A tudatos és titkos háttérmunkák.
A szakma kitanulása során, az iskolai évek alatt, nagyon sokat lehet tanulni arról, hogy hogyan kell bánni a különböző és speciális ellátást igénylő beteg emberekkel. Mire van szükségük, hogyan kell az életminőségüket feljavítani és jobbá tenni? Hogyan kell alkalmazni az egyéni és személyre szabott bánásmódot??
Szinte, mindent tudunk, ismerünk ezek titkairól. De ami igazából alapja lehet ennek az ismeretnek, a segítő szakmának, az az elhívatottság, amit embertömegek hajdan „birtokolhattak”.
Azon embercsoportok tagjai képezik a szakma alappilléreit, akik ilyen ambícióval kezdtek a munkának, és amit egy több éves lelki készülődés előzött meg, ami a személyi rátermettségből eredt.
A munkavégzés humanizmusra épülve működőképesnek bizonyul, mert emberek menekülnek meg emiatt, vagy legalább is támaszt, megoldásokat lehet jelenteni számukra, a helyzetükre nézve.
Vagy legalább már az is eredménynek számít, ha az életük egy - egy óráját szebbé lehet tenni, vagy sikerül szerezni számukra némi örömöt a zátonyra futott életük napjaiban. Igaz, olykor nem látványos ez a munka, mert egy hosszú, tudatos és tervszerű folyamat következményeképpen és eredményeképpen jelenik meg, ami akár évek hosszú és kitartó munkájának köszönhető.
De miközben tudjuk és ismerjük a betegekkel való bánásmódok titkait, ki törődik azzal, hogy a segítők szükségei is biztosítva legyenek, vagy legalább megmaradjanak, és ne fogyjanak a meglevő tartalékok.
Személy szerint, életem során legtöbbször, a prevenciót tartottam fontosnak. Sokkal több bajt lehetne elkerülni, ha az előrejelzéseknek hitelt adnánk, és tudatosan akadályoznánk a káros munkavégzéseket. Mert ha már megtörténik a baj, akkor sokkal több időre, energiára, pénzre, munkára van szükség, hogy helyre lehessen hozni. És sajnos a lelki dolgokban is vannak visszafordíthatatlan folyamatok, amiken már nem lehet változtatni, nem lehet elkerülni, és nem lehet lényeges eredményeket elérni.
De tudjuk – e, hogy hogyan kell óvni és kezelni, őrizni az egészséges lelkeket? Erre vajon képeznek ki embereket? Tanítanak erről? Felkészítenek erre segítőket és vezetőket, akik arra (is) lennének hivatottak, hogy szolgálják, maximálisan biztosítsák a segítők védelmét és gondoskodjanak, ezen nélkülözhetetlen igényükről??
De sajnos, a tapasztalat nem ezt bizonyítja.
És nem egy szuper vízióra gondolok, amiről azt gondoljuk, hogy mindent meg tud oldani, de nem. Persze, az is fontos lehet.
De mindenek előtt, a megoldás a hétköznapi eseményekben rejtőzhet elsősorban.
Az kerül a fontossági sorrend elejére, hogy mik történnek naponként a munkavégzés közben, hogyan bánnak a segítőkkel. Megkapják e azt a megbecsülést, amit megérdemelnének, amihez szükségük lenne, hogy tudjanak segíteni és hatékonyabb munkát végezhessenek?
De sajnos nincs meg!! Semmilyen szükséges védelem nincs meg, pedig erről is olyan sokan szeretnek beszélni, de nem is ismerik, mert nincs ezek közül semmi sem alkalmazva.
Sajnos, minden munkahelyre, és így a segítő szakmában is, nagyon sok területen befurakodtak olyan emberek, akiket a hatalmi harcon, a könyöklésen, a törtetésen, feljebb jutáson, a képmutatáson és önmaguk elismertetésén kívül, nem sok más dolog érdekel, mellesleg nem sok más dologra képesek. Legalább is a segítő szakmában biztos, hogy nem kellene lenniük, és épp számukra csinálni nem túl emberséges módon helyet.
Mert ezek az emberek nem szívlelik maguk körül azokat az embereket, akik okosak, bölcsek, kreatívak, iskolázottak, akik szeretik, élvezik és tudják a szakmájukat, mert igen csak esélytelenek velük szemben. Így mi más marad hátra, mint az, hogy ki kell őket túrni, és mindent fel kell használni ellenük a céljuk érdekében.
És bár megérezni ezen törekvés előszelét is a levegőben, de mégsem tesz ellene senki semmit, és végül megtörténik a nem várt győzelem, a kevésbé jó cél érdekében.
És ahogy fogy a lelki védelem, egyre inkább veszik át az irányítást a nem oda illő emberek, és a hatás egyre rosszabb, és gyorsabb a nem kedvező „munkavégzés”. És egyre fagyosabb a légkör ennek következtében, mert lassan, ennek következtében, kiveszett a szív, az élet. Már nem is a betegek a fontosak a segítő szakmában??? Minden csak szemfényvesztés köré van építve?
Évek alatt megfigyelhető, hogy tudatosan és célzottan bombázzák a szakma iránt elhívatottságot érző embereket, mígnem a kiégésüket okozzák nagyon rövid idő alatt.
Nem a munka éget ki, mert aki ezt tanulta és vállalta, az tudja, hogy mire vállalkozott és mire kellett készülnie, mire kell számítania. De ez a folyamatos lelki bombasorozat, ami naponta éri a munkavállalókat, a segítőket, az a sok negatív ingerhatás, teljesen kifacsarja, megtöri a lelkeket!!
Hogy mik ezek?
Ez egy nagyon összetett folyamat eredménye.
Az elmúlt kb. 10 évben felébredtek a szervezetek, emberek és úgy döntöttek, hogy megtesznek mindent annak érdekében, hogy visszafojtsák, megakadályozzák, vagy legalább is lassítsák a lelki terror folyamatait, mind a kapcsolatokban, mind a családban. És a kitartó és sok munka, mostanra már eredményt és törvényeket is hozott a védelem érdekében.
Az ENSZ, az Európai Unió, és az Európai Tanács, már több, mint 10 éve foglalkoznak ezzel a kérdéssel és sok határozat, ajánlás, egyezmény, deklaráció született.
Közös álláspontjuk a lelki terror ellen:
„Emberi jogok durva megsértésének tartják, ennél fogva megelőzését, kezelését, az elkövetők elleni fellépést és a sértettek támogatását az államok kötelezettségének tekintik.”1
De van még egy terület, ahova beszivárgott a lelki terror és mostanra már el is terjedt!! A munkahelyek! És azt gondolom, hogy a felől nem fér kétség, hogy az ezen területeken folytatott lelki terror alkalmazására is vonatkozik a fent említett szervezetek véleménye. Ugyanis a lelki terror módszeresen ismétlődő cselekvéssorozatai, célja és eredménye, számos esetben megegyezik, az élet más területein, kapcsolataiban folytatott bántalmazó cselekedetekkel (Talán egy – két kivétellel).
És még nincs senki, aki igazából arra vágyna, hogy ezt megtörje, megakadályozza és védje a segítőket. A szakszervezetek nem elég erősek, nincs hatáskörük, kompetenciájuk és az első megmérettetésnél megtörnek. De ez így nem jó. Valamit tenni kell, mert szükséges lenne!!
Miben nyilvánul meg a lelki terror a munkahelyeken? A lelki terror elemei sok esetben hasonlóak egymáshoz. Minden kapcsolatban ugyanazok a módszerek fedezhetők fel. És ugyan az az elv és a cél, és az eredmény is és valamennyi esetben elérhetővé is válik. Ugyan az történik minden esetben.
A lelki terror, bántalmazás három területe és célja:- Hatalmi függőség -
- Anyagi függőség -
- Érzelmi függőség kialakítása
A munkavégzés során mindhárom megtapasztalható, valamilyen formában. És mindhármat alkalmazzák, és együtt működtetik. Egyik sem hiányozhat a „biztos cél elérése” érdekében.
Olyan gyakran tapasztalható, hogy a megbízott vezetők nagyon sokszor túllépik a kompetenciájukat, és a hatalmukkal visszaélnek, és nem tudnak a megfelelőképpen bánni vele. Emiatt mindent elrontanak. Egyáltalán nem arról van szó, hogy egy hasznos és szükséges feladattal megbíznak, amit el kell végezni, és természetesen szó nélkül, hanem amikor már a lelket akarják uralni a sok manipulációval.
Szeretnek bizonytalanságban tartani, hogy soha ne lehessen tudni, hogy mire lehet számítani, mi fog történni, mi várható. Ez függőséget okoz.
Ezt az is előidézheti, hogy mindig változnak a szabályok és nincs következetesség hosszú távon, sőt rövidtávon sem. És nem csak a törvénymódosításoknak köszönhetően történik ez az állandó változtatásmánia, hanem egyszerű hétköznapi dolgokban elsősorban, amik leginkább a gyakoribbak. És nem arra gondolok, hogy pl: a házirend betartatásának nem tesz eleget a dolgozó, és emiatt éri sérelem, hanem arra, hogy a szükséges szabályok betartása mellett, minden jellegű viselkedést, véleményt, egyéniséget, gondolkodást is befolyásolni és elszorítani szándékoznak.
Emellett elég gyakori a létbizonytalanságban tartás.
Félelem okozása és abban való tartás.
A pénznélküliség és a munka elvesztésének veszélye sok mindenkit a félelembe kerget és abban is tart. Emiatt egy ember sok mindent hajlandó elfogadni, vagy legalább is elviselni. És nem lázad, nem áll ellen. Csak lassan megtörik ebben.
És emellett veszélyeztetésnek lesz kitéve, mind egészségi állapotát, mind anyagi – és létbiztonságát illetően.
Az elmagányosítás és izoláció is nagyon fontos része a lelki jellegű bántalmazásnak.
Köztudott, hogy a jó és okos emberek összetartásánál nem nagyon van erősebb és legyőzhetetlenebb rendszer, legfeljebb az atombomba.
De ezek létrejöttét a legtöbb esetben a munkáltatók megakadályozzák, hogy ne történjen meg. És erre vannak módszerek, amivel törvényes kereteken belül nagyon gyakran visszaélnek. (pl: ok nélküli áthelyezések, elbocsátások)
És a meglevő, jól működő kapcsolatokat is rövid időn belül megsemmisítik, legalább is szeretnék.
Ugyanis, amint észlelnek egy olyan kapcsolatot, ami összeforrt, ami egységes, és aminek az összetartója a kölcsönös szeretet, tisztelet, megértés, emberség, azt tudatosan elkezdik bombázni, rombolni és végül szétszaggatják, megtörik.
És hogyan? Minden lehetőséget megragadnak arra, hogy elválasszák az embereket, barátokat, kisebb egységeket egymástól, a csoportokról nem is beszélve.
Miért? Mert egyedül az ember elveszti bátorságát, nem mer tenni semmit, és félelembe esik. Egyedül kiszolgáltatottnak és elhagyatottnak érzi magát az ember, és végül meggyengül emiatt. Egyedül semmilyen csatát nem lehet nyerni, sem történelmit, így lelki csatát sem. És ennek tudtában hajlamos feladni az ember mindent, amiért kellene küzdeni. Mert tudja, hogy elveszti a csatát. Emiatt nem küzd, csak megtanul hallgatni, csendben tűrni és viselni minden fájdalmat, ami egyre több és egyre gyakoribb lesz az idő múlásával.
Az emberi méltóságtól való megfosztás is jellemző.
Az elismerés, megbecsülés hiánya, sőt, ellenben a folyamatos hibák kutatása, okozása, olykor előidézése, nagy számban járul hozzá ennek eléréséhez.
Minden korban és minden kínzó módszer között megtalálható volt az a fajta, ami a szükségektől való megfosztás köré van csoportosítva.
Ez mind testi, mind lelki területeken egyaránt megfigyelhető. A fantáziák a módszereket illetően kimeríthetetlenek.
Bár a munkahelyeken a testi jellegű bántalmazás nem fordul elő ténylegesen, a lelki annál inkább, amelynek mellesleg fizikai következményei is lehetnek és vannak is. Egészségi megbetegedés, ami akár az egész későbbi életvitelét megbélyegezheti és hatással lehet rá.
Természetesen a tényleges testi bántalmazás sokkal ritkább elkövetési mód ilyen körökben, mint a munkahely, mert bizonyítható, és mert ezek ellen már van törvény is.
Viszont a lelki terrorizmusra nincs és ennek alkalmazásával is messzemenőkig el lehet jutni, és eredményeket lehet elérni, talán még sokkal hatékonyabban is, vagy legalább olyan hatékonyan. Emellett el lehet benne veszni, jobban el lehet rejtegetni, mert nem feltűnő, nem látványos és kevesebb a bizonyíték, vagy egyáltalán nincs is kézzelfogható jellegű a tevékenységekkel szemben. De a hatás és a kórokozás legalább olyan nagy mértékű, mint a testi bántalmazás, vagy akár még nagyobb is a pusztítás. Mert mindennek mozgató rugója a lélek. Ez az élet alapja és nem mindegy, hogy mi, ki a világ alapja, mozgatója. És csakis ennek hiányában nem működik a világ.
Visszatérve a szükségletekre alapozott bántalmazási formákra.
Tudjuk, hogy minden embert meg lehet félemlíteni, ha megvonjuk valamelyik életfontosságú szükségletét, főleg, ha minél többet, egyre többet. Ez az emberi reakció ilyen jellegű hatásokra, minden esetben törvényszerű.
Ez mind lelkileg, mind érzelmileg és mind anyagilag érvényes. És a fantázia messzemenőkig kimeríthetetlen a lelki fájdalmak okozását illetően.
Az érzelmi szükségletektől és kapcsolatoktól való megfosztás következménye:
Megfosztja a lelket a valakihez tartozás élményétől, a bizalomtól, a szeretettől, a ragaszkodástól, az elismeréstől, a támogatottságtól, a lelki erőforrástól.
A biztonságérzet hiánya megtanítja a függőséget, illetve a tehetetlenségérzetet!
A bántalmazás fajtái és módszerei közzé tartozhatnak még, pl:
A mentális állapotra való káros viselkedés, mely annak romlásához vezethet, valamint az erkölcsi elismerés, jó hírnév veszélyeztetése, jogtalan és nem igaz hírek keltése, magánéletbe való beavatkozás és emiatt, hatalmi visszaélés következményeképpen, hátrányos, veszélyeztetett helyzetbe kerülés, még akkor is, ha a munkavállaló nem követett el törvény szerint behatárolt és meghatározott bűncselekményt, vagy szabálysértést.
Sokszor az is tapasztalható, hogy a dolgozó személyeket, csupán tárgynak nézik, vagy robotnak, akiknek nincsenek érzelmeik, akaratuk, döntésük.
Ugyanis ma Magyarországon bármit meg lehet tenni a dolgozókkal, semmilyen használható és alkalmazható jogi, vagy törvényi szabály nem áll a személy védelmére, rendelkezésére, sem mint magán személy, sem mint munkavállaló.
Bármikor, bárkit, bárhová elhelyezni, vagy munkahelyéről azonnali hatállyal kimozgatni, vagy eltávolítani, szintén mindennapos esemény. Az eljárás, rendszeres, ismétlődő és akár tömegeket, csoportokat érintő gyakorlása is azt bizonyítja, hogy a dolgozók személye iránt nem tanúsítanak semmilyen emberséget, megbecsülést, valamint méltóságteljes bánásmódot. Ugyanakkor megszegik és veszélyeztetik a munkavállaló tiszteletét, emberi mivoltát, létbiztonságát.
(Még jelentősebb bűntett, vagy érdemleges, és nem kívánatos tett elkövetésének meg nem történése esetén, illetve el nem követése ellenére is megtörténhet és meg is történik ez az eljárás.)
Akár még a dolgozó szerződésének utolsó napján is jelezheti a munkáltató a munkavállaló felé, hogy minden jelentősebb ok nélkül, nem tart igényt a munkájára a későbbiekben. (és leginkább ez a gyakoribb)
De a véglegesített dolgozók sincsenek biztonságban.
És alapvetően, az is egy létbizonytalanságot keltő mód, hogy a munkáltató, a próbaidő lejárta után, nem véglegesíti dolgozóját, vagy küldi el (előzetes jelzések után), ha nem volt megfelelő az addigi munkavégzése.
Évekig is eltarthat ez a fajta játék, míg egyszer csak ellene dönt, mit sem sejtetve. És nem marad semmi más védelem, csak az előérzet. De ez mégsem egy paragrafus, amiben nyugodtan és biztonságosan lehet kapaszkodni és bízni, hogy a dolgozó biztonságát, védelmét eredményezi majd.
„A felnőtt embernek joga van az emberi mivoltával, a szabad akaratával, döntésszabadságával önállóan rendelkeznie. Joga van békességben élni, és nem köteles elszenvedni a sérelmet.”
És az ember igazságérzete sokszor azt sem viseli könnyen, amikor minden apró kis hibáját megemlítik, arra koncentrálnak és szinte figyelik, várják, hogy mikor követ el hibát, hogy végre bebizonyosodhasson, hogy nem tökéletes és nem a megfelelő ember a pályán. De miközben ezen dolgoznak, az igazi nagy vétkek ott lapulnak és szaporodnak a háttérben, és senki nem szól ellene egy szót sem, mert már nem mer.
És mert talán éppen az a cél, hogy minden figyelem elterelődjön az igazán lényeges és fontos dolgokról.
De sajnos, nem meri az ember elmondani, felvállalni a véleményét sem, mert esetleg ebből is baja származhat és hátrányos, vagy kevésbé kívánatos helyzetbe kerülhet. És sok esetben megtapasztalható volt ez a fajta beigazolódás.
És még számos példát lehetne hozni, ami módszeresen okozza a munkavállalók lelki és ennek következtében, akár fizikai veszélyeztetését is.
A cél, hogy ezeket a szörnyűségeket, amiket elkövetnek ellenünk, és embertársaink ellen, ne hagyjuk. Ismerjük fel a jeleket és merjünk lépni, merjük megakadályozni, és ne engedjük, hogy a barátainkat, a jó szakembereket, a kapcsolatokat szétbombázzák.
A bántalmazás következményei lehetnek:
* Magatartás zavar
* Beilleszkedés zavar
* Önismeret hiány
* Személyiség zavar
* Létbiztonság veszélyeztetése
* Kapcsolatbeli zavarok (kialakításában és megtartásában egyaránt, izolációra való törekvés)
* Túlzott stressz, és mentális zavar, (mert elterelődik a figyelme, illetve lekötődik az aktuális problémákra)
* Ezekből fakadó egészségügyi károsodás
* Esetenként agresszió a sok és elviselhetetlen fájdalom miatt
* Illetve, nagy mértékű belső feszültség, ami veszélyes lehet az egyénre vonatkozóan.
* Munkavégzés, képességek, teljesítmények, koncentráció, figyelmesség nagyfokú és fokozatos romlása.
* Természetes életöröm hiánya, közömbösség, érdektelenség, lelki megüresedés, kiégés.
* Alvászavar, fejfájás, étvágytalanság, vagy túlzott ételfogyasztás.
* Depresszió
* Túlzott alázatosság, engedékenység
* Feltűnő alkalmazkodási képesség
* Riadt, szomorú tekintet, viselkedés
* Bizalmatlanság, vagy fokozott szeretetigény, szeretetéhség, ezzel szemben a szeretet hiánya egy másik ember iránt bármilyen jellegű kapcsolatban.
* Önsanyargatás („csak azt teszem magammal, amit mások tettek velem”.) Ezt meg lehet tanulni és nagyon mélyen belevési magát az ember lelkébe, viselkedésébe). Illetve a másik fajtája, amikor nem befelé éli meg az ember a sérelmeit, hanem nagymértékű belső feszültségeit tovább adja embertársainak, akarva, vagy akaratlanul, ami aztán még több konfliktushoz vezet.
Törvények, szabályok, megfogalmazások 54. §
„A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelytől senkit sem lehet önkéntesen megfosztani.”
55. §
„Senkit nem lehet kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó elbánásnak vagy büntetésnek alávetni..”16
Agresszó:
„Az a viselkedés, mely mások szándékos bántalmazására irányul.“
Bántalmazás fogalma:
“Valakit vagy valamit.
Embernek, állatnak, anélkül, hogy igazán rászolgált volna, testi, vagy lelki fájdalmat okoz; megüt, megver, megbánt.”12
A bántalmazók büntetése a legtöbb esetben nem hoz eredményt, sőt még jobban agresszivitást válthat ki belőle. A kezdeti lépés az lenne, ha a társadalom nem tűrné el ezt a helyzetet, igyekezne ráterhelni a polgárokra, ennek a helyzetnek az elviselhetetlenségét.
